Ahogy így visszagondolok, anno a nyolcvanas évek vége felé bennem, és még sok más honfitársamban is, egyfajta várakozással teli reménység lett úrrá, kevéssel a hőn áhított rendszerváltás előtt.

 Telt múlt az idő, és mintha álomba merült volna a nemzet, valahogy a lagymatagság és tehetetlenség szivárgott be az emberek tudatába. Lassan adagolva megkaptuk a fogyasztói társadalom kialakulásának elengedhetetlenül szükséges, minden összetevőjét.

Volt már élelmiszer, ruha, műszaki cikk a boltokban, nem kellett többé éveket várni egy autóra, és mindeközben a tudatállapotunk egyre jobban beszűkült.

A szemeink előtt tettek tönkre és adtak el mindent, a szemeink előtt, amikkel sajnos már nem láttunk tovább a boltok kirakatainál és a televízió képernyőjénél. Faltuk a külsőségeket, mindenki a saját boldogulására koncentrált, családok hidegültek el egymástól, családfők lettek szenvedélybetegek a nagy liberalizmus, és az azzal együtt járó szabadság jegyében.

És a liberalizáció nem kímélte a lét és jogbiztonságot sem, egyes népcsoportoknak olyan jogokat biztosítva, melyekkel mások létbiztonságát, szinte büntetlenül fenyegethetik.

Az élet minden területén folyt, és folyik ma is az elsötétítés, az emberek elbutítása.

Ezt,- kezdve azzal, hogy valódi rendszerváltás nem volt-, minden, éppen regnáló hatalom végigasszisztálta, mindezidáig büntetlenül.

Hál Istennek, azért még sokan vannak, akiket nem sikerült a fent vázolt terápiával tudatilag teljes mértékben leépíteni. Nagy az ő felelősségük, főleg most, ily kevés idővel a választások előtt, hiszen a kereskedelmi és közszolgálati televíziókban futó sorozatok, a Mónika és Joshi bharat és ehhez hasonló show-k-nak nevezett szenny által szinte gondolkodásképtelenné tett honfitársaink szemeit, csak ők nyithatják fel, senki más.

Tudom, hogy nem egyszerű a feladat, hiszen magam is találkoztam már sok olyan „választópolgárral”, akiken az agymosást már tökéletesen végrehajtották.

Nehéz az ilyen emberrel szót érteni, hiszen semmilyen ész érvet nem képes el-, és befogadni.

Ha például arra emlékeztetjük , hogy az elmúlt húsz év alatt mivé lett a nemzet, és a saját egzisztenciája és esetleg családi élete is tönkrement, ő akkor is azt válaszolja, jól érzi magát és vagy nem megy el szavazni, vagy-, ha még az egész családjának kiirtásával járna is -,

továbbra is azok mellett teszi le a voksát, akiknek a jelenlegi állapotokat „köszönhetjük”.

Azért, meg kell próbálni minél többeket meggyőzni, mást úgysem tehetünk.

Ahhoz, hogy más eszközzel lehessen átvenni az ország irányítását, milliók összefogására lenne szükség, de sajnos erre ez a nép már nem képes.

Ezért, ezúton kérek minden tiszta szívű magyar embert, erejéhez és lehetőségeihez mérten tegyen a Szebb Jövőért, hogy végre tényleg megtörténhessen a rendszerváltás, és a bűnösök megkaphassák méltó büntetésüket.

Aki hisz, tudja jól, hogy sorsát senki nem kerülheti el, még ha az ellenkezőjét gondolja is. Előbb vagy utóbb eljön az elszámoltatás, vagy itt a földön, vagy pedig ott biztosan, ahol jobban működik a demokrácia. Ott már nem lesz hová bújni a felelősségre vonás alól, főként azoknak, akiknek istene a pénz és Lucifert szolgálták minden cselekedetükkel…

Viski Zsolt